A Szarvasi Veteránjármű Baráti Kör tagjait egyre több helyre hívják, ők pedig büszkén mutatják be a magyar mezőgazdaság gépesítésének a fénykorát idéző járműveiket. Némelyik még a saját kerekén gurul.
– Hogy viselkedett a technikád? – érdeklődött a szarvasi Rimavecz Mihályt megszólító ismerős, miután látta, hogy szerencsésen megérkezett jármű és pilótája a nem is olyan közeli, pusztaföldvári falunapra. Saját kerekein jött a szép kort megélt UE-28-as Dutra.

– Én elsőként egy 1967-es gyártású 50-es MTZ-t szereztem apósomtól. Ez a gép megkereste rőzsedarálással és bálázással a rávalót és megvehettem azt, amire annyira vágytam: egy magyar traktort. A Vörös Csillag Traktorgyár büszkeségét, a Dutrát. Ez egy kéthengeres, összkerék meghajtású jármű. A Nógrád megyei veterán mezőgazdasági traktorok találkozójára minden gond nélkül elgurult. Igaz, 12 órás volt az út, és 60 literes a fogyasztás – újságolta a gépe mellett a gazda. Ezzel bebizonyította, nem csak a veterán személyautókkal lehet túrázni, hanem traktorokkal is.

A szarvasi civilek bármelyikétől ha azt kérdeztük, vajon melyik masina számukra a legkülönlegesebb, mindenki Csernus Mihály 1954-es gyártású lánctalpasára mutatott. Annyi férfi csodálta ottjártunkkor is, hogy el kellett hinnünk.

– Ilyen állapotú és működőképes nincs még egy az országban, veterános körökben ezt állítják – mondta a baráti kör alapítója és a lánctalpasnak, az egykoron szántó- és talaj-előkészítést végző veterán gépnek a tulajdonosa. A fiatalember elárulta, gyermekkora óta az öreg járgányok szenvedélyes gyűjtője. Egy 45-ös MTZ volt az első szerzeménye. – Azt követte egy K-25-ös Zetor, ezt a kiskertek királyaként is emlegették. Sok volt a magyar földeken a csehszlovák mezőgazdasági gépipar remekéből, ma már csak a magángyűjtőknél lehet látni igényesen felújított darabokat.
Csernus Mihály elárulta gépeik népszerűségének a titkát (bárhol megjelennek, mindenütt nagy érdeklődéssel szemléli a férfinép talajmegmunkáló- és erőgépeiket).
– Apáink, nagyapáink ezekkel keresték meg a család megélhetésének a forintjait. Az emlékek még frissen élnek bennük, de bennünk is. Baráti körünk gépparkja több mint húsz felújított járműből áll. A magyar gépcsodák mellett a csehszlovák és a német ipar kiválóságaival is rendelkezünk. A többség szarvasi, de van közöttünk kondorosi és békésszentandrási gyűjtő is. Egymást segítjük a felújításokban, igazi csapatmunka eredménye az, amit itt lát.

Ezt erősítette meg a baráti kör legidősebb tagja, Farkas Feri bácsi is. Ő az 58 éves K-25-ös felújított Zetorjával bemutatózott.
– Én több helyről vásároltam ócskavasként a járműveket, apránként rakosgattam össze – sorolta a gépszerelő, akinek ügyes kezét még Kazahsztánban is ismerik, ott dolgozott sok éven át. – Én ezekhez a régi gépekhez értek, nekem már nem tudnak újat mutatni. Napjaink technikái viszont az elektronikában erősek. Ez már más világ.

Válasz