Testhez simuló hosszú szoknyában a buszra készül felszállni egy szőke bombázó.
Mivel a szoknya nem engedi, hátranyúl, hogy a zipzárt megigazítsa.
Újabb próbálkozás de a szoknya nem enged, hátranyúlás, zipzár igazítás.
Megint egy lépés felfelé, de a szoknya csak nem enged. A nő újra hátranyúl, zipzár igazít, de erre a mögötte levő férfi megfogja a nő formás fenekét
és feltolja a buszra, mire a nő:
- Mit képzel, maga disznó, miért fogdos?
Erre a férfi:
- De asszonyom, mivel a sliccemet már teljesen lehúzta, azt hittem ennyit már megengedhetek magamnak!

_

- Te Gazsi, mi van az újságban?
- Töpörtyű!

_

- Elnézést uram! Uraságodban tisztelhetem Kováts Alfréd tánc-, és illemtanárt ?
- Én csak illemtanár vagyok, bazzeg!

_

Két rendőr szolgálatban járja az utcákat, amikor meglátnak egy piros lámpás házat. Azt mondja az egyik:
- Te, ez egy baromi jó hely. Képzeld, lehet kajálni, piálni, szeretkezni és a végén kifelé menet még egy ötezrest is a zsebedbe dugnak.
- Na ne mondd! Honnan tudod?
- Az asszony mesélte!

_

A Marsra leszálló űrhajóból kilépő asztronauták megdöbbenve veszik
észre, hogy a leszállóhely közelében egy marsbéli asszony áll és egy edényben hevesen kavargat valamit.
Megkérdik tőle, hogy mit csinál.
- Gyereket.
- Érdekes, nálunk a Földön ezt másképp csináljuk.
Hogyan? - kérdi az asszony.
Az egyik űrhajos vállalkozik a gyakorlati bemutatóra.
Elvonulnak egy homokdűne möge, majd egy jó negyedóra múlva visszatárnek, a nő kiváncsian néz a jövevényekre.
- Na, és hol a gyerek?
- Ó, hát ez nálunk, földi embereknél kilenc hónapig tart!
- Igen? Akkor miért hagyta olyan hamar abba?

_

A szöszitől megkérdezik a műszaki vizsgán:
- Hogy indul a négyütemű motor?
- Brrr... brrr...

_

-Mester, zenére szeretném taníttatni a fiamat: valamilyen fúvós hangszerre.
-Na és van hozzá tehetsége?
-Hát persze! Öt méterről elfújja a gyertyát!

_

Állíthatjuk-e, hogy a bűnöző feltétlenül a bűnbocsánat kedvéért vétkezik?

_

Egy filozófiaprofesszor azzal kezdte előadását, hogy fogott egy nagyobbacska befőttesüveget, és feltöltötte kb. 5 cm átmérőjű kövekkel. Rákérdezett: ugye, tele van az üveg. Igen, volt a válasz. Ezután elővett egy apró kaviccsal telt dobozt, és elkezdte beleszórni a kavicsokat az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van. A professzor ezután elővett egy dobozt homokkal, és azt kezdte betölteni az üvegbe. Természetesen a homok minden kis rést kitöltött.

„És most - mondta a prof -, vegyék észre, hogy ez az önök élete. A kövek a fontos dolgok - a család, a partner, az egészség, a gyerekek; ha minden mást elveszítenének, az életük akkor is teljes maradna. A kavicsok azok a dolgok, amik még számítanak, mint a munka, a ház, az autó. A homok: az összes többi. Az apróságok. Ha a homokot töltjük be először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életünkkel. Ha minden időnket és energiánkat az apróságokra fordítjuk, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amik igazán fontosak számunkra. Fordítsunk figyelmet azokra a dolgokra, amelyek alapvetőek a boldogságunk érdekében. Játsszunk a gyerekeinkkel. Szakítsunk időt orvosi ellenőrzésre. Vigyük el a párunkat táncolni. Mindig lesz időnk dolgozni, takarítani, vendégeket hívni, rendet rakni. Először a kövekre figyeljünk: azokra, amik igazán számítanak. Állítsuk be a prioritásokat. A többi csak homok.”

Az egyik diák megkérdezte, hogy most már valóban tele van-e az üveg? A prof azt válaszolta: igen, tele. Erre a diák elővett egy dobozos sört, kinyitotta és beletöltötte tartalmát az üvegbe. A sört a homok elnyelte, térfogat-változás nem következett be. A diák konklúziója ez volt: Bármennyire is úgy érezzük, hogy tele van az életünk, ebből látszik, hogy azért egy sör még belefér!